A "nikkel" név a német "Kupfernickel" szóból ered, ami "réz-nikkel"-t jelent. A "Kupfer" kifejezés rezet jelent, a "nikkel" pedig a "Nikolaus" szóból származik, ami egy huncut szellemre vagy goblinra utal a német folklórban, akiről azt hitték, hogy trükközik a bányászokkal. A név a 18. században merült fel, amikor a svédországi bányászok olyan nikkelércre bukkantak, amely rézérchez hasonlított, de nem tudott réztermelődni, ami azt a meggyőződést eredményezte, hogy ez egy megtévesztő anyag.
- Történelmi kontextus: A név az ásvány kezdeti asszociációját tükrözi a rézzel. Amikor a bányászok nikkeltartalmú érceket fedeztek fel, tévesen azt hitték, hogy rézérceket találtak, de nem tudták kivonni belőlük a rezet.
- Elem felfedezése: A nikkelt hivatalosan különálló elemként izolálta 1751-ben Axel Fredrik Cronstedt svéd kémikus. Felismerte új fémnek, külön a réztől, és megtartotta a hagyományos nevét.
- Szimbólum: A nikkel vegyjele a "Ni", amely a nevéből származik.
