A legfontosabb összetevők a következők:
- Kőolajkoksz: Ez a leggyakrabban használt alapanyag a grafitelektródák gyártásához. Ez a kőolaj finomításából származó melléktermék. A kőolajkoksznak magas a széntartalma és alacsony a szennyeződése, így a grafit kiváló előanyaga.
- Szénkátrány szurok: Ez egy viszkózus folyadék, amely szén elszenesítéséből származik. A kőszénkátrány szurok kötőanyagként szolgál, amely segít a szénrészecskék összetartásában a gyártási folyamat során. Biztosítja a szükséges plaszticitást és segít az elektróda alakjának kialakításában.
- Antracit szén: Bizonyos esetekben antracitot (a szén legmagasabb minősége) is felhasználnak nyersanyagként, magas széntartalma és alacsony szennyeződése miatt.
- Grafithulladék: Az újrahasznosított grafitanyagok, amelyek gyakran gyártási folyamatokból vagy használt elektródákból származnak, más nyersanyagokkal is keverhetők a gyártási költségek csökkentése és a fenntarthatóság javítása érdekében.
-
Gyártási folyamat
- A grafitelektródák gyártása több lépésből áll:
- Keverés: A nyersanyagokat (kőolajkoksz, kőszénkátrány szurok stb.) meghatározott arányban összekeverik, hogy homogén keveréket hozzanak létre.
- Alakítás: A keveréket ezután elektródákká formálják olyan módszerekkel, mint az extrudálás, préselés vagy formázás.
- Sütés: Az formázott elektródákat magas hőmérsékleten (körülbelül 1000-1200 fokon vagy 1832-2192 F fokon) inert atmoszférában sütik, hogy elszenesítsék a szurkot és megszilárduljanak a szerkezet.
- Grafitizálás: A megsült elektródákat még magasabb hőmérsékletnek (körülbelül 2500-3000 fok vagy 4532-5432 fok F) teszik ki egy grafitozó kemencében. Ez a folyamat a szénanyagot grafittá alakítja, növelve annak elektromos és hővezető képességét.
- Megmunkálás: Végül a grafitizált elektródákat pontos méretekre és specifikációkra dolgozzák fel, hogy biztosítsák, hogy megfeleljenek a szükséges teljesítményszabványoknak.
