A nitridálási idő lerövidítése és az acéltípus korlátozásának biztosítása érdekében két nitridálási eljárást fejlesztettek ki az eredeti nitridálási eljárás alapján, nevezetesen a lágynitridálást és az ionnitridálást.
A lágy nitridálás lényegében nitridáláson alapuló alacsony hőmérsékletű nitrokarburizálás. Míg az acél nitrogénatomjai behatolnak, kis mennyiségű szénatom is behatol. Az általános gáznitridálással összehasonlítva a kezelés eredménye az, hogy a nitridált réteg keménysége nagyobb, mint a nitrogéné. Alacsony vegyszerállósággal és alacsony törékenységgel rendelkezik, ezért lágynitridálásnak nevezik.
A lágy nitridálási módszerek három kategóriába sorolhatók: gáz lágy nitridálás, folyékony lágy nitridálás és szilárd lágy nitridálás. Jelenleg a gáz lágynitridálását széles körben használják a hazai termelésben. A gáz lágy nitridálása egy alacsony hőmérsékletű nitrogén és szén együttes behatolása aktív nitrogén- és szénatomokat tartalmazó atmoszférában. Az általánosan használt ko-penetrációs közegek közé tartozik a karbamid, formamid, ammónia és trietanol-amin, amelyek a lágy nitridálási hőmérsékleten hőbomláson mennek keresztül. A reakció során aktív nitrogén- és szénatomok keletkeznek. Az aktív nitrogén- és szénatomokat a munkadarab felülete abszorbeálja és diffúzió útján behatol a munkadarab felületébe, így nitrogén-karbonizáló réteg keletkezik, amely főként nitrogénből áll. A gáz lágynitridálási hőmérséklete általában 560-570 fok, mivel ezen a hőmérsékleten a legmagasabb a nitridált réteg keménysége. A nitridálási idő általában 2-3 óra, mert ha meghaladja a 2,5 órát, a nitridáló réteg mélysége az idő múlásával nagyon lassan növekszik.
Ezenkívül a nitridáló kemence lágynitridálási technológiájának jellemzője, hogy miután az acél lágynitridáláson megy keresztül, vékony fehér fényes réteg keletkezik.
