A szénacélban használt fő ötvözőelemek a mangán és a szilícium. A mangán a fő deoxidálószer* az acélgyártási folyamatban. Szinte minden acéltípushoz mangán szükséges a dezoxidációhoz.
Mivel a mangán dezoxidációhoz való felhasználása során keletkező oxigéntermék alacsony olvadáspontú, és könnyen lebeg; a mangán fokozhatja az erős deoxidálószerek, például a szilícium és az alumínium dezoxidáló hatását is. Valamennyi ipari acélhoz kis mennyiségű mangánt kell hozzáadni kéntelenítőként, hogy az acélt törés nélkül lehessen melegen hengerelni, kovácsolni és más eljárásokat végezni. A mangán egyben a legfontosabb ötvözőelem a különböző acéltípusokban, és 15%-ot az ötvözött acélokhoz is adnak. A fenti mangán növeli az acél szerkezeti szilárdságát. A szilícium a mangán után a legfontosabb ötvözőelem a nyersvasban és a szénacélban.
Az acélgyártásban a szilíciumot elsősorban olvadt fém dezoxidálószereként vagy ötvözet-adalékanyagként használják az acél szilárdságának növelésére és tulajdonságainak javítására. A szilícium szintén hatékony kőcsiszoló közeg, amely az öntöttvasban lévő szenet szabad kőcsiszoló szénné alakítja. Szilícium adható standard szürkeöntvényhez és gömbgrafitos öntöttvashoz 4%-ig. Az olvadt acélhoz nagy mennyiségű mangánt és szilíciumot adnak ferroötvözetek formájában: ferromangán, szilícium-mangán és ferroszilícium.
A szilícium-mangán ötvözet előállításának alapanyaga a mangánérc, a mangánban gazdag salak, a szilícium-dioxid, a koksz, a dolomit (vagy mészkő) és a fluorit. A szilícium-mangán ötvözetek előállításához egy mangánérc vagy több mangánérc keveréke (beleértve a mangánban gazdag salakot is) használható. Mivel a szilícium-mangán ötvözet alacsonyabb vas- és foszfortartalmat igényel, mint a nagy széntartalmú ferromangán, a szilícium-mangán ötvözet olvasztásához szükséges mangánércnek magasabb mangán-vas és mangán-foszfor arányúnak kell lennie. Minél magasabb a felhasznált mangánérc mangántartalma, annál jobbak a különböző mutatók.
