A nagy sűrűségű volfrámötvözet árnyékolási teljesítménye az ötvözet anyagának azon képességére utal, hogy megakadályozza a sugárzás, például a gamma-, röntgen- és béta-sugárzás behatolását. A volfrámötvözetet széles körben használják az orvostudományban és a nukleáris területen kiváló árnyékoló tulajdonságai miatt. Kollimátorok, fecskendők, árnyékoló tölcsérek, védődobozok, védőtakarók, többlevelű rácsok és egyéb termékek készítésére használható.
A nagy sűrűségű volfrámötvözetek árnyékolási teljesítményét befolyásoló tényezők közé tartozik az anyagösszetétel, az anyagsűrűség, az anyagvastagság, az anyag alakja és felületkezelése stb.
Az anyagösszetétel szempontjából a nagy sűrűségű volfrámötvözet összetétele olyan elemeket tartalmaz, mint a volfrám, nikkel, vas, réz vagy ezüst. Ezért, ha az anyag összetétele eltérő, a wolfram alapú ötvözet sűrűsége is eltérő, és az árnyékolási teljesítmény is eltérő. Általánosságban elmondható, hogy a volfrámtartalom növekedésével vagy a kötőfém (például nikkel, vas, réz stb.) tartalom csökkenésével minél nagyobb a volfrámötvözet sűrűsége, annál jobb az árnyékolási teljesítmény; fordítva, ahogy a volfrámtartalom csökken, vagy a kötőfém-tartalom növekszik Magas, minél kisebb a volfrámötvözet sűrűsége, annál rosszabb az árnyékolási teljesítmény.
Ha az anyag összetétele és sűrűsége megegyezik, az anyag vastagsága is fontos tényező, amely befolyásolja a volfrámötvözet árnyékolási teljesítményét. Általánosságban elmondható, hogy minél vastagabb az anyagvastagság, annál jobb a volfrámötvözet árnyékoló hatása. Ha azonban az anyagvastagság túllép egy bizonyos tartományt, az ötvözet árnyékolási teljesítményének javító hatása csökkenni kezd, és eléri a telítettséget. Túl nagy anyagvastagság esetén ugyanis az elnyelt elektromágneses hullámok mennyisége már elég nagy, és az anyagvastagság további növelése nem javítja jelentősen az árnyékolási teljesítményt.
